Kiszézés
A legnépszerűbb télűző népszokást, a kiszézést elevenítettük meg iskolánkban.
A kiszézés keretén belül egy szalmabábot hordtak körbe a faluban, majd kivonultak vele a lányok a falu végére énekszóval, és ott a folyóba vetették, vagy ahol nem volt folyó, patak, elégették.
Kézműves foglalkozás keretében készítettük el kiszebábjainkat, szalma híján papírból. Minden tanuló kis papírkára lerajzolta, felírta, hogy milyen félelmétől, bánatától szeretne megszabadulni, majd ezeket zsákba tettük.
Valamennyi alsós tanulóval és a kiszével körbejártuk az iskola épületét énekszóval, és a tűzgyújtó helyre vittük. Ott minden osztály a bábu mellé helyezte a félelemzsákját, majd elégettük azokat. Amíg a tűz égett, az 1. osztályos tanulók verssel is igyekeztek elűzni a telet.
Ezt követően következett a „tavasz behozatala”. Dalokkal kísérve barkaág kapu alatt haladtunk át, várva a tavaszt.
