Népi játékok iskolánkban

A népi játékokat sokan tekintik a hagyomány idejétmúlt részének, amelyet csak a hagyományőrzésért lelkesedők őriznek kitartó elszántsággal. Szomorú dolog, amikor valaki a hagyományok ápolását a maradisággal és a műveletlenséggel azonosítja. Ez azonban nem így van. A népi játékok ma is lehetőséget nyújtanak iskolás gyermekeink fejlesztésére.  Elsődleges feladata a test, a külvilág, a közösség és a társadalom megismerése.

Ha a dal, a mozgás és a játék összefonódik, akkor fejlődnek az értelmi és az érzelmi képességek. Nagy segítséget jelenthet továbbá az anyanyelvi fejlesztésben is. Ezen ismérvek igazságáról magunk is meggyőződhettünk pénteken délután iskolánkban, ahol alsó tagozatos tanulóink számára rendeztünk népi játékokból álló foglalatosságot.

Diákjaink körében a meglepetés erejével hatott, hogy az aznapi testnevelés órán elmaradtak a jól megszokott és közkedvelt feladatok, helyettük népdalok éneklésével, verses rigmusok mondásával kísért játékokat tanítottunk számukra. A kezdeti tanácstalanságot fokozódó lelkesedés kísérte. Lelkesen játszották az addig ismeretlen, vagy alig ismert játékokat, mint például a Halászat, Gyertek haza ludaim, az Érik a ropogós cseresznye, a Kapitány mondja, valamint a Hogy a kakas?- elnevezésű játékokat.

A foglalkozások végeztével gyermekeink többsége úgy vélekedett, hogy ilyen játékokat máskor is szívesen játszana. Ezen a napon iskolánk falai között is bizonyítást nyert a régi igazság.” A hagyomány ápolása nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”.