Désisek a jégen
A tanítás – nevelés hosszú, olykor monoton folyamatában szükség van olyan eseményekre, amelyek változatosságot, felüdülés hoznak mindannyiunk életében.
Megéri az energia befektetése, hiszen örömet, élményeket és maradandó emlékeket adnak tanárnak, tanulónak egyaránt.
Iskolánkban ezen a héten is voltak ilyen napok, amikor a negyedikesek, majd pedig a második osztályosok látogattak el a Szombathelyi Műjégpályára.
Úgy tűnik, hogy hazánkban a tél „be van tiltva”, hiszen havat, jeget, a legritkább esetben látnak gyermekeink, ezért a technika által kínált lehetőségekkel kell jól sáfárkodnunk.
Miután városunk önkormányzata ingyenessé tette délelőttönként iskolásaink számára a jégpálya használatát, hiba lett volna nem élni a felkínált lehetőséggel.
Mindkét napon teljes létszámmal vonultak a jégre leányaink és fiaink és érdeklődve hallgatták Varga Jenő tanár úr, korcsolyaoktató tanácsait, végezték az általa vezényelt érdekes gyakorlatokat.
Az egy órás foglalkozás után, az öltözőben, kipirult arccal és jól eső érzéssel kortyolgattuk a forró teát.
Hazafelé tartva, az autóbuszon az első kérdés így hangzott:
„Tanár bácsi, mikor jövünk el legközelebb”?
Kissé elfáradtunk, mire az iskolába értünk, ám nem tévesztettük szem elől az örökbecsű igazságot:
„Ha a test fárad, a lélek virágzik”.
