Kiszézés, avagy elűztük a telet
“Kisze-kisze szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre,
jöjj el tavasz, jöjj el végre!”
A téltemetés régi népszokását elevenítettük fel az alsó tagozatos gyerekekkel húshagyó kedden délelőtt. Ezen a napon reménykeltően tavaszias napsütésre ébredtünk. Zajkeltő eszközökkel vonultunk az udvarra, és a gyerekek segítségével elkészített kiszebáb mellé osztályonként gondűző zsákba cédulákat helyeztünk el. A tanulók a papírdarabokra ráírták, ki milyen rossz álomtól, félelemtől szeretne megszabadulni. A hagyomány szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket mindenféle bajtól. Amíg a kiszebáb égett, a 2. osztályos tanulók tavaszköszöntő versekkel, énekekkel igyekeztek elűzni a telet, hívogatták a jó időt.
„Kisze, kisze szalmából,
perzselődj a lángoktól,
vörös táncban hamvadj el,
nekünk most már tavasz kell!”
